Puha Péter felszállt a magasba
Egy szép tavaszi estén a szőkőkútnál találkoztunk. Nem egészen úgy, mint az interneten elhíresült felvételen. Péterrel már régebb óta megkezdődött a csevegés. Csakhogy, én nem emlékeztem erre. Így hát teljesen gyanútlanul kérdeztem tőle, hogy mit kell róla tudni. Erre ő: - De hát mi már beszéltünk korábban, decemberben és te nem is emlékszel? - megvontam a vállam. - Nem. De mentségemre szóljon, hogy sok mindenre nem emlékszem, válaszoltam. Van egy ilyen képességem, lehet, hogy szuper is, hogy már nem rágódok sokat a félresikerült tinder randikon, sehova sem vezető kapcsolatokon. Megtanultam, elengedni. Nem volt könnyű menet, de ma már úgy vagyok ezekkel a pasikkal, hogy aki két kérdésnél tovább is meg tudja tartani az érdeklődésem, netán még randira is hajlandó vagyok vele, azt hajlandó vagyok megjegyezni. Az összes többi hímnemű jelentkező megy a mentális szemetesbe. Benyomom a dos-omba a format c:\ kódot és máris elfelejtettem. Ez tudom, hogy nem szép dolog, de nekem bevált. Biztos